A terület hajdan három vármegyéhez tartozott: Gömörhöz, Borsodhoz és Tornához (Abaúj-Tornához), azoknak is a legtávolabbi szegletében foglalt helyet. Város, nagyobb település nem volt erre, a központok messze feküdtek innen. Az évszázadok során azonban mindig megtalálták a helyüket és a maguk módján boldogultak a hegyek-dombok között megbúvó kistelepülések. Amikor a trianoni határt meghúzták, a vidék elvesztette korábbi hátterét, a kincses Felvidéket, és az ország perifériájára szorult. A népesség fokozatosan csökkent, mert munkát, megélhetést biztosító elfoglaltságot nemigen talált a felnövekvő nemzedék. Ennek az lett a szomorú következménye, hogy napjainkra több falu is a kihalás szélére jutott. Ami a lakosságnak hátrányt jelentett, az a műemlékek szempontjából kifejezetten előnyös volt: a falvak elzártságának és hanyatlásának köszönhetően többségük elkerülte a lerombolást és újjáépítést, legfeljebb kisebb-nagyobb átalakításokat végeztek rajtuk. A múlt néma tanúiként mindannyiunk örömére közöttünk maradtak, sokat megőrizve eredeti arculatukból. De osztoztak a vidék szomorú sorsában: anyagiak híján a helyi közösségek nem mindenütt tudtak jó gazdái lenni, fényük megkopott, létük sok esetben veszélybe került. A hivatalos műemlékvédelem segítő keze kellett ahhoz, hogy megmeneküljenek a végső pusztulástól. Igaz, korábban nem sok figyelmet fordítottak rájuk, az 1970-es években azonban gyökeresen megváltozott a helyzet: évtizedek mulasztásait pótolva alig tíz év alatt elvégezték a térség öt legjelentősebb templomának feltárását és helyreállítását, miközben sok állagmegóvásra, kisebb renoválásra is sor került.

Hazánk történelmének minden korszakát és csaknem valamennyi művészeti stílusát képviselik a környéken levő települések műemlékei. A természeti adottságok mellett a vidék másik fontos turisztikai vonzerejét jelentik, pontosabban jelenthetnék, ha az idelátogatók tudnának róluk, tisztában lennének értékeikkel.

Az 1995 óta a Világörökség részét képező Aggteleki Nemzeti Parkot az élő és élettelen természeti értékek védelmére, bemutatására hozták létre 1985-ben. Legnagyobb kincsét a rendkívül változatos karszt- és barlangvilág jelenti, élén a Szlovákiába átnyúló, 25 km hosszú Aggtelek-jósvafői Baradla-barlanggal. Emellett számos ritka növény- és állatfajnak is otthont ad a terület, amely hazánk egyik legforgalmasabb kirándulóhelye lett az elmúlt évtizedekben.

BOLDVA

Református templom

Boldvai Református templom Az egykori bencés apátsági templom a mai Magyarország egyik legjelentősebb román stílusú, a 12. század végéről származó műemléke. Az apátság 1203-ban leégett, majd a tatárjárás idején gyújtogatás martaléka lett, amelynek következtében az apátság mellett álló monostor teljesen leégett, s ezzel együtt a bencés apátság is megszűnt. A tatárjárást követően a falu új birtokosa a megrongálódott templomát kijavítatta, ezután a templom plébániatemplomként működött tovább. Az eddigi kutatások alapján valószínűsítik, hogy az egykori monostorban írták meg 1200 körül az első összefüggő magyar nyelvű írásos emlékünket, a Halotti beszédet és Könyörgést, melyet a Pray Kódexben találtak meg.

Boldvai tájházTájház

A település főutcáján található tájháznak berendezett boltozatos, magasföldszintes épületben, mely műemléki védettséget élvez, helyi értékek tekinthetők meg. Az egykori háztartásokban, mezőgazdasági, állattenyésztési munkák során használt eszközök, tárgyak láthatók.

EDELÉNY

Református templom (Belvárosi öregtemplom)Református templom (Belvárosi öregtemplom)

A gótikus templom 1330 körül épült. Hajója téglalap alaprajzú, északi oldalán 17 méter magas, a hajóval majdnem azonos szélességű torony áll. A 10 méter magas hajónak egyszerű festett famennyezete van. A protestantizmus hamar elterjedt Edelényben, s 1580-ban már a reformátusok tulajdonában van a templom.

L’Huillier-Coburg-kastély

L’Huillier-Coburg-kastély A barokk kastélyt L’Huillier János Ferenc, Eger várának kapitánya építtette. Ő maga annak kényelmét már nem élvezhette, mert 1728-ban meghalt, s azt özvegye Santa Croce Mária Magdalena és leányuk gróf Forgách Ferencné, született L’Huillier Mária Terézia örökölte. A kastély építése 1730-ban fejeződött be. Később Forgách Ludmilla örökölte. Ludmilla első férje, gróf cserneki Dessewffy Ferenc 1757-ben elesett a porosz háborúban. Az özvegy újra férjhez ment, így vált gróf galánthai Eszterházy István a kastély és a hozzátartozó birtok urává. Az 1770-es években alkotta meg Lieb Ferenc a kastély hét emeleti szobájának rokokó díszítő festését, amely a legteljesebben fennmaradt világi falkép együtteseink közé tartozik. Forgách Ludmilla első házasságából származó fia, Dessewffy Ferenc örökösök nélkül halt meg 1820-ban, így az edelényi kastély és a birtok a kincstárra szállt. A kincstártól szerezte meg a Coburg-család, akik 1928-ban eladták az Igazságügyi Minisztériumnak. 2009-től a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, pályázati pénzből felújítást végez a kastélyban, melynek első üteme 2013 nyarán fejeződik be. Pályázati pénzből a Bódva holtágát is teljesen felújították.

CukorgyárCukorgyár

A Coburgok 1838-ban cukorgyárat létesítenek Edelényben, melynek egyetlen megmaradt épülete ipari műemlék. A cukorgyárhoz kapcsolódik az edelényi szén rendszeres kitermelésének kezdete, melyet a gőzgépek fűtésére bányásztak. Az épület hasznosításra vár.

Edelény-borsodi református templom

Edelény-borsodi református templom 1791-ben épült késő-barokk stílusban. Téglalap alaprajzú, sík famennyezetű, egyhajós templom, amelyhez egyenes záródású, sarkain lekerekített szentély csatlakozik. A bejárati oldalon kiugró (kétemeletes) toronytest, amely íves átmenettel kapcsolódik a hajó testéhez. Famennyezete 1792-ben készült; 100 táblából áll. A famennyezet, a két tájképes karzat, öt padelő és a szószék kvalitásos munka.

ABOD

Református templom

Abodi református templom A temploma valószínűleg a 13. században, a tatárjárás után épült, s azóta nem sok változáson ment keresztül. Ezért a szakemberek szerint az egyik legszebb példája az Árpád-kori falusi templomoknak. Dongaboltozatos szentélye egyenes záródású, déli és kelti oldalán egy-egy románkori, utóbb kissé megnagyobbított résablakkal. Egyszerű téglalap-alaprajzú szentélyét most díszítetlen, sík deszkamennyezet fedi, korábban valószínűleg festett volt. A déli oldalon két ablak világítja meg a belső teret, a román kori falusi templomainknál szokásos harmadik ablakot a karzat építésekor befalazták. A bejárati előtér feltehetően a 15. században épült. A magas kontytetőn kis huszártorony áll, benne 17. századi harang.

SZENDRŐ

Várak

Alsó vár (Csáky kastély). Szendrő 1387-1392 között került magánkézre: a pelsőci Bebek család birtokába. A család tagjai gyakran tartózkodtak Szendrőn. A 15-16. században a Bebekek vára a későbbi Várhegy lábánál, a Miskolcról Torna felé futó országút mellett, a Bódva soha be nem fagyó ágaitól és ároktól övezett félszigetén állt. A vártól délre állt a mezőváros késő középkori plébániatemploma (a 19. század végén lebontották, helyén ma a neogót református templom áll). A Bebekek várát 1565-66-ban Lazarus von Schwendi a király számára foglalta el. A rossz állapotú várat kijavították, s ekkortájban készülhetett két bástyája, melyek közül az északkeletinek alsó szintje ma is áll. Az Alsó várat 1690-ben Csáky István vette meg, aki kastéllyá alakítatta. A 18. században Csáky Antal további átalakításokat végzett az épületen, melyet a 19. század közepétől már nem laktak. Pusztulása a 20. század elején kezdődött. Telkét szétosztották, a romos kastélyt az új tulajdonosok részben lebontották, részben maradványait modern épületekbe foglalták.

Német vár. Mivel a Bebek-féle vár a ma Várhegynek nevezett magaslatról könnyen támadható volt, az 1570-es években új erődítés építését kezdték meg. Ennek a korabeli ábrázolások alapján ötbástyás, fa-föld szerkezetű, a Bódva ágaival körbevett erődnek a téglalap alakú, huszárvárral bővített alaprajza a mai településszerkezetben is felismerhető. Az új erődítés helyét rosszul választották meg: a Várhegytől ugyan távolabb feküdt, az Akasztó-dombról azonban tűz alá lehetett venni. Ezért 1590-től a Várhegyen megkezdték egy harmadik erődítés kiépítését.

A Felső vár rekonstrukciós rajza Felső vár. A Várhegy a Bódva bal partján, a jelenlegi főágtól mintegy 800 m-re K-re emelkedő, 216-224,4 m magasságú domb. A lelőhelyen az 1997-2001 között végzett ásatások során nem lehetett a 16. század végénél korábbi építkezéseket kimutatni. A kurucok közel egyéves blokád után, 1704-ben foglalták el, majd II. Rákóczi Ferenc parancsára 1707-ben lerombolták. A megmaradt falakat építkezésekhez hordták szét.

Római katolikus templom

Római katolikus templom Szendrőn Nagyméretű barokk épület. A 17. században megtelepült ferencesek emelték 1741-ben, úgy, hogy az 1636-38-ban készült kolostorukhoz tartozó kis zárdatemplomot kibővítve átépítették. A főhomlokzat előtt álló órapárkányos, párnás sisakú, félköríves záródású ablakokkal ellátott tornyot 1765-ben átalakították. A déli oldalfalak mellett támpillérek állnak, északon a hajdani kolostor kerengőjének maradványa, belső bejárati ajtaja felett Lorántffy-címerrel. A hosszú, dongaboltozatos hajó négy szakaszra tagolódik. A keskenyebb szentély egyenes záródású. Gazdagon díszített rokokó főoltárának két oldalán Szent László és Szent István szobra áll. Oltárképén Assisi Szent Ferenc látható, mellette angyalszobrok. Szintén rokokó stílusú, szobrokkal és faragásokkal dúsan díszített mellékoltárain szentek képei. A harmadik mellékoltáron Mária kegykép, alatta Nepomuki Szent János fekvő alakja. A vörösmárvány keresztelőkút és a karzaton levő, szentek képeivel festett stallum (kóruspad a papság számára) 18. századi barokk munka; az utóbbi előtt hasonló padsor. Az 1777-ben készült Nepomuki Szent János szobor, amely korábban szabadtéren állt, most a templomban látható.

Kálvária-temető kápolnája

1760-ban a ferencesek építették. A négyszög alaprajzú, kis barokk épületet homorú felületű sátortető fedi, közepén bádogsisakos huszártornyocska áll. Belseje kétszakaszos, csehsüveges boltozású. A bejárat felett ovális, az oldalhomlokzatokon egy-egy félköríves, keretelt ablak világítja meg.

Szendrői kékfestőházFestőház

Szendrő nevezetes ipari műemléke. Egy ma már kihalt népi mesterséget, a kékfestést űzték egykor a falai között. Népies barokk stílusban épült a 19. század közepe táján, valószínűleg a régi városfal egyik tornyának fundamentumára.

Csáky-kastély

17. sz.-i épület, de eklektikusan erősen átalakították. Ma közművelődési intézmény működik benne.

SZALONNA

Református templom

Szalonnai Református templom A mai templom szentélye eredetileg kerek templomocskaként a birtokos család számára épülhetett, valószínűleg még a XI. században. A következő században plébániatemplommá alakították úgy, hogy téglalap alakú hajóval bővítették. A 14. vagy a 15. században gótikus stílusú sekrestyét építettek hozzá, ezt azonban 1808-ban elbontották, de alapfalai ma is láthatók. 1562-ben a törökdúlás áldozata lett a falu és temploma. 1589-ben már a református egyházé. A XVII. századi helyreállítás során sík famennyezetet és zsindelyborítású tetőt kapott. Később többször javították, renoválták, aminek következtében középkori jellegét, részleteit szinte teljesen elvesztette. 1972-től falkutatással és ásatással feltárták, majd restaurálták a templomot. Ma legszebb középkori falusi templomaink között tartják számon.

Korábban festett famennyezete volt, amely 1777-ben készült, de 1922-ben bevakolták. Megmaradt viszont a szintén ebből az időből való fakarzat, cédrusfás díszítéssel. A szentély déli oldalán a névadó szent (Antiochiai Szent Margit) legendáját ábrázoló 13. századi freskók láthatók. A diadalív bélletén Isten báránya és 6 próféta (Énok, Ábrahám, Dávid, Jeremiás, Dániel, Illés) mellképe maradt fenn. A hajó keleti falán feltárt, nehezen olvasható latin nyelvű felirat szerint ezek Szepesi András és társa munkái 1426-ból. Az épület mellett álló 15 méter magas, galériás tornyú fa harangláb 1765-ben készült, Varga András ácsmester munkája. A körítőfal egyes szakaszai a középkorból származnak.

MARTONYI

Martonyi Pálos kolostor és templom romjaiPálos kolostor és templom romjai

A község határában, a Hármashegynek nevezett vonulat oldalában, erdő közepén találhatók a kolostor és templom magasan álló romjai. A rendházat a Szalonnai család alapította a 14. században. A gótikus stílusú épületegyüttes valószínűleg a török pusztítás következtében dőlt romba és néptelenedett el az 1560-as években. A romterületet a közelmúltban megtisztították a növényzettől és a törmeléktő, templomát tetővel látták el. A pálos az egyetlen magyar eredetű, 13. században alapított szerzetesrend.

RAKACASZEND

Református templom

Rakacaszendi Református templom Érdekessége, hogy 1820-ig kettős templom volt: egy korai, talán 12. századi kis téglatemplomhoz a 13. század elején hozzáépítettek egy valamivel nagyobb kőfalazatú templomot. Az előbbit 1820-ban lebontották, de alapja a régészeti feltárás során előkerült, és most konzerválva az épületegyüttes eredeti állapotát szemlélteti. Az első templom déli oldala kis ablakaival és utóbb kibővített bejáratával az újabb északi falaként fennmaradt. A mai templom szentélye négyszögletes alaprajzú. Egyenes záródásán és déli oldalán egy-egy keskeny román kori ablak nyílik, a hajó déli falán három hasonló világítja meg a belső teret. 1820-ban a hajó nyugati falát lebontották, és íves alaprajzú toldalékkal bővítették, fölé 4 m-es huszártornyot emeltek.

Ugyanekkor a szentély zárófalán bejáratot törtek, amit később befalaztak. A dongaboltozatos szentélyben és a diadalíven 14-15. századi falfestmény-töredékek kerültek napvilágra a meszelés és a vakolat alól: gótikus keretbe foglalt apostol-mellképek és egy püspök alakja. Az 5x10 m-es hajót az 1657-ben készült festett famennyezet zárja le.

AGGTELEK

Baradla-barlangBaradla-barlang

Az Aggteleki-cseppkőbarlang, vagy ahogyan a vidék népe nevezi: a Baradla-barlang Magyarország legnagyobb és leglátványosabb barlangrendszere. Járatainak eddig feltérképezett hosszúsága ugyan „csak” 25 km, s így a barlangok hivatalos hosszúsági ranglistáján ma már több külföldi barlang is megelőzi, rendkívüli üregméretei és páratlan gazdagságú színes cseppkővilága alapján azonban mégis az egész Föld egyik legnevezetesebb barlangjának számít.

Református templom

Aggtelelki Református templom A festői környezetben, a karsztos Baradla-tető előterében fekvő falu mai látképének meghatározó eleme a két egyházi építmény, a fehérre meszelt, oromzatos, nyeregtetős, toronytalan református templom és a tőle távolabb, az országút mellet álló harangtorony. A templom a 13. században épült, de a 18-19. században erősen átalakították, olyannyira, hogy középkori jellegét teljesen elvesztette. Román kori eredetét a déli oldalon falkutatás során előkerült és kívülről bemutatott nyílásai bizonyítják: egy kapumaradvány és két félköríves ablak. A középkori szentélyt 1785-ben elbontották, és a hajót kelet felé teljes szélességében meghosszabbították. Ekkor toldották az északi oldalhoz a bejárati előteret is. Az 1858. évi tűzvész után, melyben az egész falu leégett, újjá kellett építeni (1861-64). A reformátusok harangtornya az országút és a község régi főutcájának kereszteződésében épült 1802-04-ben, népies barokk stílusban, talán egy korábbi őrtorony falainak felhasználásával. (Alig van hazánkban példa arra, hogy a templom és a harangtorony ilyen messze áll egymástól.) Egyik harangját Wierd György öntötte Eperjesen, 1654-ben. Külső falában helyezték el az I. világháborúban elesett aggtelekiek emléktábláját.

JÓSVAFŐ

A Jósvafői Református templom harangtornyaReformátus templom

A domboldalban álló toronytalan, kontytetős templom nyugati része középkori eredetű. Az 1770-es években kétszer átépítették. Mai alakját 1793-94-ben kapta, amikor kelet felé megnagyobbították. 1926-ban szükségessé vált felújítása. Téglalap alaprajzú, déli oldalán két bejárati előtérrel. 7x21 m-es hajóját kazettás festett famennyezet díszíti, amelynek 84 táblás nyugati része 1774-ben, az egyszerű medaillonos díszítésű keleti fele (42 tábla) pedig 1794-ben készült.

A templomtól mintegy 50 méterre emelkedik a háromszintes, párkányokkal tagolt, 22 m magas, későbarokk harangtorony, amely a 18. század végén épült, de 1851-ben felújították, átalakították. Párnás sisakján az 1926-os évszám a legutóbbi renoválásra utal.

Baradla-barlangBaradla-barlang

A jósvafői barlangszakasz színei sokkal változatosabbak, mint az aggteleki rész képződményeié. A cseppkövek ugyanis itt még eredeti, kormozatlan fényükben ragyognak, bár a reflektorok fényudvarában egyre több zöld moszat, moha, sőt páfrány is megjelent az utóbbi időben, amelyek sok kárt tesznek a barlang képződményeiben.

Tájház

A tájházat 1994-ben alapította a SZINLŐ Barlangi-vendégforgalmi Kft. a község lakossága és az 1985-ben alapított Aggteleki Nemzeti Park támogatásával. Az épületegyüttes – az ún. Szakáll-porta – 1890-ben épült. A lakóház a vidékre jellemző egy szobasoros, nyeregtetős, oromfalas épület, udvara felől faoszlopos tornáccal. Melléképületei jellegzetesek: a porta bejárata melletti pinceház, a nyárkonyha, istálló, csűr és kocsi-szín és különböző ólak.

SZÖGLIGET

Szádvár

Szádvár Szádvár 1264 előtt épült királyi vár. Egy 1406-os tiltakozás, valamint Jenőre vonatkozó adatok alapján feltételezhető, hogy 1282-1295 között Jenő váráért cserébe adja IV. László Tekus fiának, amit III. András (és a tiltakozás szerint még I. Lajos is) megerősít. A 14. században királyi vár. A 14. század végén Zsigmond a várat Bebek Györgynek vagy fiainak adja (ez ellen tiltakoznak Tekus leszármazottai 1406-ban). A 15. század közepén a vár birtokait a husziták többször pusztítják, rövid időre még a várat is elfoglalják Bebek Imre lányának házassága folytán 1470-től Szapolyai-birtok. 1527-ben János király Werbőczynek adja, ám még ugyanabban az évben a várnagy segítségével Bebek Ferenc szerzi meg, akit végül János király rendelkezésére birtokba is iktatnak 1538-ban.

A török előrenyomulásával Szádvár hadászati jelentősége megnő. "Veszett ügye lenne ugyanis Szendrőnek és sok más véghelynek, de az ország nagy részének is, ha ez a vár veszélybe kerülne, mert az ellenség gyakran kerülgeti ezt a vidéket." (Révay Ferenc jelentése) Szendrő teljes kiépülése után azonban Szádvár csak a felkelések idején bírt nagyobb katonai jelentőséggel. A Bebekek a várat 1567 januárjában vesztik el, amikor Schwendi Lázár felső- magyarországi főkapitány elővigyázatosságból elfoglalja. A vár többször cserél még gazdát, míg végül a király 1686-ban leromboltatja.

Derenk romfalu

A falu helyén emelt kápolna és kereszt A település középkori eredetű. Népessége megfogyatkozott a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc alatt, majd egy 1711-es pestisjárvány következtében teljesen elnéptelenedett. Az 1715-ös összeírás szerint lakatlanul állt. Földesura, Esterházy gróf 1717-ben lengyel (szepességi gorál) jobbágyokkal telepítette be újra.

1938-tól Horthy Miklós – aki vadászterületet akart itt létrehozni – megkezdte a falu kiürítését a tulajdonosok teljes körű kárpótlásával. A lakosság zöme Borsod-Abaúj-Zemplén megye különböző falvaiba költözött. A legtöbben az Emődhöz tartozó Istvánmajorban, a Ládbesenyőhöz tartozó Andrástanyán és Sajószentpéteren telepedtek le. 1943-ra a település teljesen megszűnt.

Duber István tájházaDuber István tájháza

Ez a ház egyben az ő szülőháza, és bár ő már régóta nem él itt, nagyon szépen gondját viseli az 1859-ben épült vályogépületnek és környezetének. Itt megismerhetjük azokat a berendezési tárgyakat és eszközöket, amelyek valaha szerves részét képezték a hétköznapi falusi életnek.

Önkormányzati tájház

A Szabadság téren található az önkormányzat által fenntartott tájház.

TORNASZENTANDRÁS

Római katolikus templom

Tornaszentandrási Római Katolikus templom A falu fölé emelkedő meredek dombtetőn, festői környezetben fekszik. A Szent András apostol tiszteletére szentelt templom három szakaszban épült. A 12-13. század fordulóján emelték a mai szentélyt képező kis román stílusú templomot, két félköríves apszisú ikerszentéllyel. (A kettős szentély meráni-tiroli eredetű, s valószínűleg összefügg II. Endre király Merániai Gertrudisszal kötött házasságával: az akkor idetelepült idegenek a szülőföldjükön megszokott módon alakították ki a templom szentélyrészét.) A negyedgömb boltozatos apszisokat záródásukban egy-egy jellegzetes román kori résablak világítja meg, a kettőt elválasztó falban szűk félköríves átjáró. A déli oldalon keskeny román, mellette mérműves későgótikus ablak látható. A román kori kis templomhoz a 14. században nyugat felől magasabb, nagyjából négyzet alaprajzú gótikus hajót toldottak. A törökdúlás következtében romossá vált épületet a 18. század közepén állították helyre. A hajó északi falához ekkor került előcsarnok és szélfogó. A templombelső gazdag színvilágú, változatos tér.

Szent László Különösen a középkori falfestmények érdemelnek figyelmet. Az ikerszentélyt elválasztó pilléreken Szent István-kép, fölötte az Utolsó ítélet, egy ülőfülkében püspök látható. Készítési idejük 1200 körülre tehető. 18. századi források is említik, hogy az újjáépítés előtt a diadalíven festmények voltak. Ezek, több más ábrázolással együtt, a legutóbbi feltárás során előtűntek a mész- és vakolatrétegek alól. Akkor kerültek a falra, amikor a 14. század közepén a Bebekek megnagyobbíttatták a templomot. A freskók képciklust alkotnak. A diadalív északi oldalán Szent László mellképe, a délin Szent István álló alakja, kezében jogarral és országalmával, fejükön Anjou-liliomos korona. A diadalíven három-három próféta kör alakú mezőkbe foglalt arcképe, középen fent Isten báránya. A hajóban levő más ábrázolások (Angyali üdvözlet, Szent Család, a Szent Kereszt megtalálása, Mindenszentek, Szent András keresztre feszítése stb.) is Itáliában tanult, magas technikai és művészi színvonalat képviselő festőre vallanak.

TORNANÁDASKA

Hadik-kastély és parkja

Hadik-kastély és parkja Az épület középkori eredetű, ősi magva valamelyik korabeli birtokos család (Nádasdy, Lackfy, Lenkey) udvarháza lehetett. Későbbi tulajdonosai, a Barakonyi, Nádasdy, Keglevich, Gyulay és Hadik családok a 17-19. században folyamatosan bővítették, átépítették. A ma U alaprajzú kastély az Alsóhegy magas mészkővonulatának még viszonylag enyhe lejtésű hegylábán kelet-nyugati irányban terül el. Középső része foglalja magába a téglalap alaprajzú, feltételezett korai épületmagot, az alagsorban dongaboltozatos teremmel. Erre a barokk korban manzárdtetős emeletet húztak, továbbá árkádos oldalfolyosót toldottak hozzá. 1896-1902. évi bővítés a nyugati oldalon merőlegesen épített egyemeletes szárny és a két rész találkozásánál magasodó torony. A nyugati szárny földszintjén kocsiáthajtó nyílik.

A kastély kertjében díszlik hazánk egyetlen olyan élőfa-gyűjteménye, amelyet karsztterületen alakítottak ki. A tervezett park számára előbb megfelelő vastagságban földdel kellett feltölteni a kopár, sziklás hegyoldalt. Ez a munka évekig tartott, az akkori tulajdonos, gróf Hadik János még a Bácskából is hozatott vasúton termőföldet. A növényanyagot távoli tájakról szerezte be, a parképítést svájci és német szakemberek végezték. Az elültetett különlegességek nagy része megfogant, és így 1890-től máig száznál több, felbecsülhetetlen értékű faj akklimatizálódott (például a szabályos piramis alakú mamutfenyő, a hemlockfenyő és a kaukázusi jegenyefenyő termetes példányai, valamint más különleges fenyőfélék; sajnos némelyiken már a pusztulás jelei mutatkoznak).

HIDVÉGARDÓ

Gedeon-kastélyGedeon-kastély

1770 táján épült copf stílusban, talán egy korábbi kúria felhasználásával. Földszintes, az utcával párhuzamos, L alaprajzú épület. Ablakai fölött vakolatdíszek láthatók. Belül dongaboltozatos oldalfolyosó, a szobákban fiókos dongaboltozat, díszes barokk ajtók, rokokó cserépkályha.

Papp kúria

Az elnyújtott téglalap alaprajzú, földszintes kúria 1830 körül épült népies klasszicizáló stílusban. Utcai homlokzata előtt két portikusz, melyeknek oszloppárokkal alátámasztott oromzatában stukkó-címerpajzsok láthatók. A belsőt erősen átalakították, a homlokzatok díszítés nélküliek.

PERKUPA

Perkupai tájházTájház

Perkupát valaha a száz kőműves falujának is nevezték. A faluról elnevezett perkupai stílusban dolgozó mesterek keze munkáját őrzik a Petőfi utca parasztházai. Szépen felújított, látogatható tájházában (Petőfi u. 22.) található a Galyasági Településszövetség irodája, és ez a legtöbb évben a Gömör-Tornai Fesztivál részeként (vagy attól függetlenül) rendezett falunap rendezvényeinek központja is. A tájházban nívós kiállítás mutatja be a perkupai stílus kialakulását és jellegzetességeit.

BÓDVASZILAS

Szilasi Tájház Tájház

A Szilasi Tájház 1909-ben épült „amerikás” lakóház. A ház berendezése rekonstruált, az elsőház és a konyha kiállítása népi lakáskultúrát bemutató, míg a hátsóház az „In memoriam Szilas” című állandó kiállítás színtere. A konyha tárgyai a két háború közötti időszakból valók és azt a novemberi munkát mutatják be, amikor a szilasiak hordóskáposztát taposnak. Az elsőház berendezése a századfordulós helyi amerikás család viszonylagos jómódját mutatja. A portán gyümölcsfa-fajtagyűjtemény és aszalókemence is található.