A tornácos lakóház A gazdálkodás jellegének megfelelően, az adott természeti környezetbe szervesülő paraszti élettér központi építménye a lakóház. A területre a lakókamrás háromosztatú háztípus volt a jellemző (szoba-pitvar-kamra), amely a 15-16. században alakult ki és általánosan elterjedt. További fejlődése a régión belül kistáji formák kialakulásához vezetett, a 19. században pedig az épületek jellegében már nagy formagazdagságot hozott létre. Ugyanakkor a tüzelőberendezések és a füsttelenítés átalakulása a házak funkcionális rendjében is változásokat eredményezett.

A hagyományos hármas beosztás mellett, már megjelenik a lakórész bővítésének igénye, így harmadik helyiségként lakószobát építenek a konyha után. Az épületek jellegzetessége a ház hosszanti részén kialakított oldaltornác, amely a 19. század végén jelenik meg elsősorban a polgárosodó paraszti rétegeknél.

A felvetett ágy a tisztaszobában A házak méretének növekedése lehetővé tette, hogy az utcára néző szoba a mindennapi használatból kivonva az ünnepi alkalmak, a reprezentáció helyszínévé váljon. A tisztaszobába kerültek a hozomány részét képező díszes bútorok, textilek, díszkerámiák. A 19. század végére a hozományos ládát szinte az egész ország területén felváltotta a fiókos sublót és széles körben terjedni kezdett az egy-, majd kétajtós ruhásszekrény. Polgári mintát követve a ház asszonyai a sublót tetején helyezték el a nagyrészt búcsún, vásáron beszerzett kegy- és dísztárgyakat, melyek hozzájárultak a tér ünnepélyességének fokozásához.

A tisztaszoba falán dísztányérok, a tányértartó fogasokon bokályok sorakoztak. A keretezett fénykép már a 20. század terméke volt, de fotomontázs-szerűen készült portréképek már a 19. század végén bekerültek a reprezentációs célokat szolgáló szobák ágyai fölé. A dobozszerű keretben falra helyezett menyasszonyi koszorú, az obsitlevél elmaradhatatlanná vált. A díszesen felvetett ágyak színes szövött textiljei, vagy éppen fehér, csipkével, hímzéssel díszített ágytakarói, párnahuzatai a reprezentációs igények növekedését jelzik.

A konyha A 19. század első harmadától teret hódító új stílusú népművészet az ünnepi tárgyak tömegét hozta létre, melyek díszítőmotívumai között egyre gyakrabban jelentek meg a nemzeti jelképek. Az országcímer igen kedvelt motívum volt, mely céhkorsón, pásztorfaragványon egyaránt előfordult.

A 19. század második felétől a borotvatokok karcolt vagy spanyolozott díszítménye között gyakran szerepelt a Kossuth-címer, de ott függött Kossuth Lajos portréja is a tisztaszobák falán. A protestáns vidékeken Rákóczi Ferenc portréja mellett főleg az 1848-as szabadságharc időszakát idéző olajnyomatok sorakoztak. A millennium (1896) a nemzeti érzés felerősödésével járt, és egyre több nemzeti jelképpel díszített tárgy került a paraszti lakásokba, olykor a korra jellemző módon az uralkodó, Ferenc József képével díszített tárgyak kíséretében.

A ház többi része, a gazdasági épületek azonban keveset változtak, a kézművesek által előállított termékek mellett a parasztemberek tárgyaik, munkaeszközeik jelentős részét továbbra is saját maguk készítették.