A gyűjtőmunka 1988 tavaszán kezdődött. Az első néprajzi kiállításra és egyben a tájház megnyitására 1991 májusában került sor. A Szathmáry-Horkay-ház szobáiban, nyári konyhájában, valamint csűrjében.

tisztaszoba SZATHMÁRY-HORKAY-HÁZ

Egy kisnemes család tisztaszobája

Az épület „első házában” (tisztaszoba) az utolsó tulajdonos néhány eredeti bútorával berendezett szoba a két világháború közötti időszak polgári lakáskultúrájába enged bepillantást.

Nevezetes emberek Edelényből és a Bódva völgyéből

A városban és a Bódva völgyében született és itt élt nevezetes emberekről készült fotók, rajzok, életrajzok, hozzájuk kötődő tárgyak nyertek elhelyezést az épület egykori konyhájában, akik közül az alábbiakban megemlítünk néhányat.

Ifjú Köleséri SámuelIfjú Köleséri Sámuel orvos, az erdélyi bányászat főfelügyelője
Szendrőn született 1663. november 18-án.

A 18. század eleji Erdély tudományos és közéletének kiemelkedő jelentőségű, úttörő alakja volt. Több külföldi tudóstársaság választotta tagjai sorába. 1732. december 24-én hunyt el Nagyszebenben.

Szathmáry Király ÁdámSzathmáry Király Ádám II. Rákóczi Ferenc fejedelem apródja

Nyomáron született 1692. július 9-én. A Rákóczi szabadságharc bukása után elkísérte a fejedelmet Lengyelországba és Franciaországba. Naplója, melyet e két országban töltött idő alatt vezetett, érdekes adalék a fejedelem bujdosásáról. Franciaországból tért haza, mert szülei kegyelmet eszközöltek ki számára az uralkodónál. 1752. december 18-án halt meg Boldván.

Szathmáry Király GyörgySzathmáry Király György neves méhész, szakíró

Hangácson született 1703-ban. Ádám testvére. Borsod vármegye követe négy országgyűlésen. A sárospataki kollégium főgondnoka. Megírta a sárospataki iskola történetét, saját költségén könyvtárat és gondnoki lakást építtetett. Hangácson halt meg 1775-ben.

Szathmáry Király PálSzathmáry Király Pál mérnök, festő

Boldván született 1726. május 6-án. Ádám fia. A bécsi magyar testőrségben szolgált 16 évig, majd a borsodi földmérő bizottság elnöke volt. Leszerelése után visszatér hangácsi birtokára. Főként arcképeket, csendéletet festett. Hangácson hunyt el 1807. május 1-jén.

Ragályi TamásRagályi Tamás politikus, író

Balajton született 1785. december 28-án. Borsod vármegye követe a reformkori országgyűléseken, ahol többek között síkra szállt a magyar nyelv hivatalokban történő használata mellett. Az 1950-ben Edelényhez csatolt Borsod községben is volt birtoka, ahol végső búcsúztatása is történt, és a balajti családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. 1849. január 14-én hunyt el Parasznyán.

Dr. Menner AdolfDr. Menner Adolf orvos, szakíró

Tatán született 1824. április 27-én. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt honvédorvos volt. Az üldöztetések miatt elfogadja 1854-ben az Edelény által felajánlott körorvosi állást. 1890-től 1896-ig Borsod vármegye tisztiorvosa. Diósgyőrben hunyt el 1901. április 15-én.

Miklós GyulaMiklós Gyula szőlész-borász, szakíró

Az 1963-ban Edelényhez csatolt Finkén született 1832. november 26-án. Kormánybiztos a 19. század végi nagy filoxéra-járvány idején. Az ország borászatának fellendítésén sokat fáradozott. Részt vett az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. Budapesten hunyt el 1894. május 2-án.

Sághy GyulaSághy Gyula jogász, szakíró

Edelényben született 1844. május 8-án. Egyetemi tanár, országgyűlési képviselő. Sűrűn jelentek meg kisebb-nagyobb dolgozatai, amelyek fontosabb jogi kérdésekkel foglalkoztak. Az egyetemen volt jogi kari dékán és rektor is. Budapesten hunyt el 1916. szeptember 2-án.

Miklós ÖdönMiklós Ödön mérnök, szakíró

Az 1963-ban Edelényhez csatolt Finkén született 1856. december 14-én. Több gazdasági kiállítás rendezője volt nemzetközi kiállításokon is. Földművelésügyi államtitkár volt. Passauban hunyt el 1923. május 30-án.

Könyvtártörténeti emlékek a 20. századból

Könyvtártörténeti emlékek a 20. századból A gyűjtemény bemutatja az elmúlt században az egykori Edelényi járás kis könyvtárai berendezéseinek, kellékeinek mintapéldányait. A legrégibb közöttük egy kisebb és egy nagyobb könyvszekrény, amelyet még a 19. század végén a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa helyezett ki Ragályba és Rakacára. Két vándor könyvtári láda is látható a kiállításon, melyeket a második világháború után telepítettek a falvakba.

Több bútordarab képviseli az 1952 után megszervezett járási könyvtárak típusberendezését is. Az Edelényi Járási Könyvtár korabeli bútoraiból látható egy olvasótermi könyvállvány, íróasztal, két olvasóasztal, néhány szék, katalógusszekrény és olvasó lámpák. Maximlámpás diavetítőgép tárja elénk a háború utáni falusi ismeretterjesztés technikai színvonalát, de modernebb változatai is láthatók a kiállításon.

Régi rádióink

Régi rádióink A magyarországi közszolgálati műsorszórás megindulásának 80., valamint a második világháború utáni újraindulás 60. évfordulója alkalmából, 2005 májusában nyílt meg az épület nagykamrájában az állandó kiállítás, amely ötven készülék bemutatásával képviseli a lakossági felhasználású szórakoztató elektronika főként 1940 és 1990 közötti színvonalát. A csöves („rádiólámpás”) készülékek 1930 utáni hazai elterjedése és a televíziózás 1965 körüli általánossá válása közötti évtizedekben, különösen a vidéki lakosság számára, a politikai tájékozódás, a szórakozás és az ismeretterjesztés legfontosabb eszköze az ún. asztali rádiókészülék volt, amely szinte „kultusztárggyá” vált a Bódva-völgyi családokban is.

A Borsodi Földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhely

A 10. századi falu A kiállítás nagyobbrészt, a Borsodi Földváron 1987 és 1999 között végzett régészeti feltárás során előkerült leletekből áll. A Borsodi Földvár az István király által létrehozott Borsod megye első világi és egyházi központja, névadó települése volt. Feladatai közé tartozott a határvédelem is. A várfalakat jelentő sáncok a 10. század végén, a 11. század elején készültek. A földsáncokat faszerkezet erősítette. Területén egy korábbi, a 10. századi település maradványai is napvilágot láttak. E falu romjain épült fel az államalapítás korában az ispánsági vár. A Borsodi Földvárat az 1200-as évek elején Anonymus említi először.

A méhészkedés eszközei

A méhészkedés eszközei Edelényben és környékén nagy hagyománya van a méhtartásnak. 2005 őszén, a tájház udvarán lévő csűr déli oldalán kialakított fél eresz alatt kerültek elhelyezésre a méhészkedés eszközei, melyek addig szétszórtan voltak a tájház különböző szegleteiben. Az ősi faköpűtől kezdve, a gyékényből készített kasokon keresztül a kaptárakig minden méhlakás, és a méhtartás során használt különböző eszköz megtalálható a gyűjteményben.

tisztaszobaSZŰCS-KISS-SZARKA-HÁZ

Népi lakáskultúra a Bódva mentén a 20. század elején

A középparaszti család életkörülményeit bemutató kiállítás a néprajzi tárgyi gyűjtemény anyagából készült. A „nagyházban” látható a tisztaszoba, a nagykonyha, a szemben lévő kis épületben a berendezett nyári konyha és kamra.

kolompgyűjteményHodossy-gyűjtemény. Csengők, kolompok és juhászkampók

Az Edelénybe települt család a hagyományos kovácsmesterség gyakorlása mellett a pásztorok számára készítette ezeket az eszközöket, főként rézöntéssel. Hodossy Lajos (1892-1979) és fia, Hodossy Gyula juhászkampói, övcsatjai, csengői, kolompjai, kutyapergői, fokosai az ország minden pontjára eljutottak. Szépen kidolgozott termékeikkel mindketten kiérdemelték a népművészet mestere címet. Fotók, levelek kíséretében láthatók munkáik a „nagyház” hátsóházában.

cipészműhelyCipészműhely

A Hodossy-gyűjteményt bemutató terem egyik sarkában nyert elhelyezést a cipészműhely anyaga, mely több edelényi mester: Korbély István, Laczkó József, Szabó József, Vincze Gábor műhelyének megmaradt berendezése, és ajándékozás révén kerültek a múzeum tulajdonába.

kádárműhelyKádárműhely

A kádár (bodnár, pintér) hordókat, kádakat, faedényeket (köpülő, vödör, kártya, léhó, puttony, véka stb.) készítő mester. A kádár-mesterség országszerte elterjedt kisipari mesterség volt. A műhely az egykori istállóban került berendezésre.

kerékgyártó műhelyKerékgyártó műhely

A kerékgyártó (bognár, kerekes) szekerek, kocsik, szánok fa alkatrészeit készítő kisiparos volt. Kerékgyártó a 20. század közepéig majd minden településen dolgozott. A kovácsmesterrel együttműködve készítette a kocsikat és a szekereket. A műhely szintén az egykori istállóban nyert elhelyezést .

kovácsműhelyKovácsműhely

A kovács elsősorban patkókat és vasalásokat készítő fémfeldolgozó mesterember volt. Régi magyar neve: vasverő. Elődeink a kovácsmesterséget már a honfoglalás előtt is gyakorolták, ill. foglalkoztak a vas előállításával.

A kovácsmesterség valószínűleg a honfoglalás után vált önállóvá, majd a 14. században több ágra is szakadt. A falusi vagy patkolókovács főleg a paraszti munkaeszközök készítésével, javításával, lovak, tehenek patkolásával foglalkozott, szerepe egy község vagy táj életében jelentős volt.

A műhely a ház végéhez épített szénarakodóból lett kialakítva Hodossy Gyula szakmai segítségével.

VADÁSZY-HÁZ

Kachelmann textilgyűjtemény. Csipkék, szőttesek, hímzések

Az épület három helyiségében az intézmény jelentős textilgyűjteményéből láthatnak ízelítőt. A gyűjtemény nagy részét az Edelényből Budapestre elszármazott Kachelmann Róbert ajándékozta a múzeumnak 1996-ban. A gyűjtemény az elmúlt 200 év kézimunkáinak tárháza, amely saját gyűjtés révén is gyarapodott.

A tisztaszobában a 19-20. század fordulójától készített csipkék láthatók, melyek a polgári ízlést tükrözik. A tizenhatféle technikával készült csipkék között láthatnak kötött, horgolt, vert csipkét, recét, ír csipkét, szalag és móga csipkét (mely edelényi kötődésű készítőjéről, Móga Endrénéről kapta a nevét), de van tüll és varrott csipke, frivolitás, point lace, reneszánsz csipke és skófiumból vert csipke is.

Az egykori konyhában a gazdaságban használt vászon szőttesek láthatók, melyek a környéken egykor volt szövéskultúra emlékei. A hátsó szobában bemutatott vászonhímzéseket mai szóval lakástextileknek nevezhetnénk. Látható itt falvédő a Házi áldás vagy a magyar Hiszekegy szövegével hímezve, feliratos-évszámos abrosz, halotti abrosz, csigacsináló surc, dísztörülköző, vagy a 20. század ’30-as éveiben divatos kalotás technikával készült munkák.